- HOLDFÉNY JÁRTA ÁT -


Település:
Pest megye, Nagykáta

Kategória:
Életmód, Élet

Létrehozva:
2019-10-03 19:52:45

Cikk írója:
Tábiné Alapi Erzsébet2


- HOLDFÉNY JÁRTA ÁT -

Írta: Bertalan László

 
Bertalan László:
- HOLDFÉNY JÁRTA ÁT -
 
Ma is a kedves Holdfény járta át a szobámat.
Örökös őrjáratát megszakítva szemlélte meg a házat, ahogy szokta.
 
Kedvenc pipáját úgy, mint máskor, hozta, pöfékelve lassan leereszkedett a lócára és megnyugodva látta a megvetett ágyat.
 
Összehúzva szemöldökét, kicsit neheztelve nézett, a ma is ki tudja mitől megfáradt testemre, mintha egy bágyadt, munkában elfásult ember öntudatlaságának a mintája lenne, mit megrendelt egy tárlat, a nyugalom pillanatát szinbolizálva, s a hamarosan esedékes kiállítására föltenni falára az elkészült képet.
 
Meg kell mondanom, hogy  
sem megfáradt, vagy különösebben bágyadt 
napom ma sem lett volna.
Írtam egy koncertről megrendelésre, aztán jött egy próba este, más fontos nem is volt, kivéve,
hogy átbeszéltük egy új zenénk szerkezetének “titkait”.
Hazaindultam, és még egyre távolabbról hallottam a lágy nyári estében, kollégám, az új számba belekapó gitárjának puha hangzású húrjait.
 
Tán furcsa, hogy ezt mondom, de tudom, soha nem feledem ezt a pillanatot, pedig nem történt semmi. Talán éppen azért - azért különleges a perc, mert az életünkben emlékezni szoktunk  olyan minutumra, mely ritkán fog születni. Ezekre mondjuk, hogy kegyelmi - kegyelmi pillanat, ami az ember számára édes titkok mély kútjában marad, s onnan hagyja “Meríteni Ihletét”. Megmutatni, hogy létezik nyugalmas, idilli érzetű lelki búvóhelye a kegyetlen világnak,s ez a hely most itt van. Puha fövenyére rá kell csak lépni, s máris úgy tűnik kisimult az élet, természetes bázist nyújt a létezésnek, csak meg kell ragadni.
 
Hazaindultam a langyos félhomályban. A hangok,
az illat, a látvány, soha nem tapasztalt, ki nem fejezhető  jelzőkkel teljes békesség - nyugalom egységgé szelidülve váltak tökéletessé, melyben nem történt, és nem is hiányzott semmi, csak azt éreztem, végtelen Időkig kívánnék ott lenni. Lassan  sétálva közben megérkeztem haza, s csak egy dologra vágytam, lepihenni és soha nem feledni az átélt  valóságot.
 
Legbelsőbb ösztönöm súgta, talán ha így maradok, úgy sejlik, s úgy is lesz, hogy a Semmi történik, a Semmi  kedvessége örökre itt marad, szelíden áttörve teret, időt, falat, és enyém lesz a Minden - így ringatott a szeretet - nyugalom mélyére az álom.
 
Ám a Holdfény kedve nem csitult, úgy gondolta tervét álmomban mondja el.
„Vajon jobb neked átélni a csodát egyedül, mit megosztani lenne fontos valakivel, akit szeretsz, s majd az életet igazán megélve meglátod,
még mivé válik mindez, ha Te is Boldog Lehetsz ...!”❤️